Tényleg vicces ez a 12 fokos dőlés éles fordulóban
. Megnézném, hogy hogy nézett ki a Szent István (Thegetoff osztályú első generációs dreadnought), mikor éles fordulóban 20 fokban megdőlt (a legtöbb hajó esetében ez már a borulás határa).
Viszont ha már itt tartunk a 2-3-as szinteken lévő vértes hajók manőverezőképessége volt gyenge, de az is inkább az elavult meghajtórendszer és hajótest kialakítás (döfőorr) miatt. Mint tudjuk a Dreadnought szolgálatba állítása új korszakot nyitott a hadihajók történetében. Az őt követő csatahajóknál ekkor csupán a rombolók és kisebb naszádok voltak gyorsabbak. Ennek oka a gőzturbinák alkalmazása volt. Ha megnézitek a játékban van gőzhajóból kialakított hadihajó: Langley és Bogue. Kis mérető kormányfelület (egy darab kis méretű kormánylapát), egy hajócsavar és a hozzá tartozó gőzgépek. Aki játszott ezekkel a hajókkal, az tudja, hogy a manőverezőképességük hagy némi kívánnivalót maga után. De a nagy hadihajókon legalább két kormány lapát volt és van ma is és legalább két hajócsavar, ami lehetővé teszi a motorokkal való kormányzást és így a helyben fordulást (ez a játékban sajnos nem jelenik meg). A kormánylapátok vagy egymás mellett helyezték el (melyek azonos méretűek voltak), erre példa a (linkelt, köszönet érte Dr.OGAnak) képen látható Iowa osztályú gyors csatahajó, de a hadihajók többsége ilyen volt is most is ilyen kialakítású, vagy tandem elrendezésben, mint például a brit HMS Royal Soverign, ahol egy kisebb és egy nagyobb kormánylapát helyezkedett el egymás mögött (ez a kialakítás elvileg csökkentette a sérülés esetén bekövetkező irányíthatatlanság esélyét). Még dreadnoughtok megjelenése előtt, a vértes hajók idejében bevett taktika volt a döfőorr alkalmazásával felborítani az ellenfél hajóját, illetve már ekkor megjelentek az első torpedók is (melyek a mai napig a repülők után a legnagyobb fenyegetést jelentik a hajókra). Az ilyen fenyegetések ellen pedig a páncélzat nem sokat véd, ezeket tehát el kellett kerülni, illetve a lehető leggyorsabban olyan helyzetbe kellett fordítani a hajót ami lehetővé teszi nem csak a fenyegetés kivédését, de a válaszcsapást is. A csatahajók ráadásul igen drága eszközök voltak, és, mint tudjuk a megfelelő manőverezőképesség megléte létfontosságú a tengeren is. Ennek fényében tervezték meg ezeket a hajókat annak idején és mivel a csatahajók egy ország akaratát és iparának teljesítőképességét jelképezték ezért az összes elérhető technológiát igyekeztek belezsúfolni. Ezenfelül a modern, gyors csatahajóknak (Bismarck, Iowa, Yamato, King George V, stb osztályok) lépést kellett tudni tartani a gyors repülőgéphordozókkal, vagy üldözőbe venni egy konvojt (lsd. német hajók). Mivel ezek a hajók kiemelt célpontnak is minősültek képesnek kellet lenniük kikerülni a torpedókat és a bombákat is.